A hétvége folyamán nagy meglepetésünkre, megjelent egy új interjú Nikkivel, amihez új fotósorozat is készült. Az interjút, Christy Dawn készítette kedvencünkkel, a fotókat pedig, Chelsea Jane. A mostani interjúban is főszerepet kap a fenntarthatóság, valamint a Bayou és a Loci is szóba kerül. Természetesen elhoztam nektek a képeket, illetve az interjú lefordított verzióját is.

A védelmező:
Egy pillanat Nikki Reeddel
Nikki Reed erősségei, tehetségei és szenvedélyei számtalanok, de adottságai között, ő a védelmező. Élete számos fejezetét megélte színésznőként, alkotóként, állatvédőként, üzlettulajdonosként és aktivistaként. Ezért a szeretet nyelvén keresztül inspirál. Most, két vállalatot is irányít, és azon dolgozik, hogy példát mutasson a fenntarthatóság terén, miközben megosztja együttérzését,tudatosságát és a Földanya iránt való törődés üzenetét.

Mesélj magadról:
Los Angelesben nőttem fel, állami iskolába jártam, gyorsétteremekben ettem, és minden módon szokatlan gyerek voltam. 15 éves koromban költöztem el, és most visszatekintve, olyan tisztán látom azt, hogy mennyire értékelem a neveltetésemet, és milyen távolság van aközött, aki voltam, és aki ma vagyok. Valahogy úgy alakul, hogy habár nem rendelkeztem színészi tapasztalattal, 13 éves koromban megírtam és szerepeltem egy filmben. Egy nagyon gyorsan katapultált egy olyan karrierútra, amelyet szerettem, de mindig is tudtam azt, hogy ez csak egy állomás életem számos fejezetei közül.

Mi volt a katalizátora annak, hogy elkezdtél érdeklődni a fenntarthatóság iránt?
21 éves koromban a tengerentúlon, Görögországban életem. Először találkoztam egy egészségesebb életmóddal. Elfogadtam a növényi alapú étrendet, elkezdtem kirándulni és vigyázni az általános jólétemre, elkezdtem összekapcsolni a pontokat aközött, hogy mit eszünk, és hogyan kezelik a bolygónkat a döntéseink. Ahogy nőttem, a fenntarthatósággal való kapcsolatom jóval tovább bővült, de ez a kapcsolat volt az első lépese annak, amelyet az élelmiszerrendszerünk megértése és a bolygónk egészsége között tettem. Főleg az aktivizmusba vágtam bele – mint állatmentő szószóló – égető szenvedélyem volt, hogy változást hozzak a világba. Úgy tekintek rá, mint egy dominóeffektusra: Ha egyszer ismersz dolgokat, akkor nem tudod nem ismerni őket, ez pedig tovább fejlődik.Hamar rájöttem, hogy a „vegán” szokások elfogadása nem megoldás. Mivel sok vegán alternatívának hihetetlenül káros hatása van a környezetre. Elkezdtem összekapcsolni a pontokat,azok között, hogy miket vásárolok, hogyan készülnek a termékek, valamint a nők jogai és a környezetvédelmi kérdések metszőpontjai között.Egyikhez sem vezet egyenes út. egy egy állandó párbeszéd, egy véget nem érő utazás, ha úgy tetszik. Mindig van mit tanulni, és ha odafigyelünk látni fogjuk, hogy az aktivizmus minden területe átfedi egymást, a külön – külön szigetekként való működés nem mozgatja meg a dolgokat.