Ahogyan az várható volt, tovább gyarapodtak a születésnapi köszöntéses posztok. Nem csak Nikki barátai és rokonai posztoltak a születésnapjával kapcsolatban, de ahogy azt már megszokhattuk, kedvencünk is posztolt egy képet, és leírta mellé a gondolatait. A fotót különösen aranyos, hiszen Bodhi fogja közre Nikki arcát. Ezenkívül Nik egy nagyon jó barátnőjét. Nina Karnikowski-t köszöntötte fel, hiszen Nina pedig tegnap ünnepelte a születésnapját.

1.kép: Nagyon köszönöm srácok, a születésnapi szeretetet. Egy újabb év, tökéletes pillanat a reflexióra, mivel olyan sokan ülünk otthon a gondolatainkkal. A születésnapok ünneplésekor, gyakran felmerül a kérdés, hogy mit akarunk kapni. Tehát ebben a bejegyzésben, csak néhány gondolatot akarok megosztani arról, hogy mi számomra az „ajándék”. Az ajándék nem egy dolog.  Az egy nevetés pillanata, egy könyvajánlás, online erjesztési óra,egy komposzt receptje. Az ajándék az idő arra, hogy a kezemet a földbe dugjam, és megszabaduljak a frenetikus ütemtől, a csinálni – csinálni – csinálni most – most – most ütemtől, amibe belestünk. Egy pillanatra, hogy írjak. Olvassak. Belülről inspirálódjak. Itt az idő. Ez nem mindig kézzelfogható. (Kivéve ha nem kókusztorta, 2 tucat cupcake + mandulalisztes süti a barátaimtól, családtagjaimtól, akik szuper süteménykészítők lettek, és biztosíthatlak titeket, hogy egyetlen morzsa sem maradt) Ez az év sok számára átalakító volt. Van egy kollektív felhívás, hogy visszatérjünk az egyszerűséghez, a természethez, hogy visszatérjünk ezekhez a kapcsolatokhoz. A fontos lecke, amellyel együtt élünk az az, hogy a boldogságot nem lehet meghatározni azzal, hogy mi van, vagy mi nincs.  A boldogság célja, a szeretet, a közösség és a kapcsolat.  Ez az év megmutatta nekem, hogy az idő a legfontosabb kincs. Több idő, kevesebb….dolog. Tehát itt van az amit hívok, és itt van a „dolog” Kevesebb utazás + több kapcsolat, kevesebb figyelmeztetést + több rögzítés. Kisebb körök + több energia azoknak, akik közel állnak hozzám, kevesebb szöveges üzenet + több hiteles kommunikáció, kevesebb stressz, több tánc. Kevesebb görgetés, és kevesebb vágy…kevesebb. Több írás, több olvasás + több béke. Lassabb tenyésztés, tudatosabb mozgás. Lassú élet. Lassú fogyasztás.  Annyit fogyasztva, amennyire szükségünk van, amit értékelünk. A visszaszorítás, az egyszerűsítés és az elengedés nem mindig könnyű. Nem könnyű elengedni a már nem illő barátságokat, a filozófiákat amelyekkel már nem értünk egyet, a kézzel fogható dolgokat, amelyek valaha különleges jelentőséggel bírtak, identitásokat, amelyek egyszer meghatároztak minket. A belső növekedés azt jelenti, hogy a külső rétegek elszóródnak. Ez az én 32.évem. 🖤