Tegnapi napon jelent meg egy hosszabb interjú Nikkivel, a Cosmopolitan honlapján, mely részben a Freedom Of Animals kollekcióról, és a veganizmuról szól. Az interjú elég hosszú – nekem pedig jelenleg nincs sok időm – így ezt két részletben hozom el nektek. Most elhoztam az első felét, igyekezni fogok a második felével is, hogy azt is elolvashassátok majd.

Nikki Reed tervezett egy sor vegán kézitáskát, de ő nem vegán. Lehet ellentmondásosnak tűnik, de neked nem kell vegetáriánusnak lenned, hogy lásd a veganizmus értékeit, és ennek a szempontjait foglald bele az életedbe, nem kell Directionernek lenned ahhoz, hogy élvezd a 1D zenéjét.

Terveztél egy sor vegán kézitáskát,de te nem vagy vegán. Hogyan működik ez?
Kezdetben a fenntarthatóság volt az ami vonzott. A kollekció újrahasznosított műanyagból készült, melyeket az óceánból és a lerakókból szedtünk. Mind az USA-ban készült, ezért a zsákok ára is ötször annyiba kerül (körülbelül 300 $ mindegyik) mint a tömeggyártás a tengerentúlon, de ez tényleg nagyon fontos. Támogatni kell a helyi gazdaságot.

Te nem vagy vegán. Akkor mi vagy?
Az elmúlt hét évben nem ettem húst vagy tejterméket, és legtöbb esetben a növényi alapú étrendhez tartom magam,de én nem szeretem a címkéket. Azért teszem, mert működik. A vegán közösség néha nagyon szigorú tud lenni, de én személy szerint nem hiszek a szabályokban és az irányelvekben. Hiszek abban, hogy a legjobbakat teszem, amikor és ahol tudom. Olyan döntéseket hozok, amik tükrözik a legjobb erkölcsi képességeimet.

Ez azt jelenti, hogy te használsz továbbra is valódi bőrt a személyes életedben?
Még mindig van. Még mindig viselek bőrből készült holmikat. Nem közelítek meg semmit egy szélsőséges mentalitással. Nem eszem húst, de engem nem zavarnak azok az emberek, akik esznek. Lehet, hogy nekem van egy kollekcióm ami újrahasznosított műanyagból készült, de még mindig hordom a régi pár bőrcipőmet, amit már öt évvel ezelőtt is viseltem.

Ez valójában egy sokkal fenntarthatóbb megközelítése a divatnak, mintha csak kidobtad volna őket. Próbálok igazán keményen műanyagmentes lenni ebben az évben, de még mindig használni fogom azokat a műanyagokat, amiket funkcionálisan birtoklok, és nem akarom hulladékká változtatni őket.
Ez az amit szeretek ebben. Nekem ez létrehozott egy változást a mentalitásomban arról, hogy mit fogyasztok. Ez nem egy vegán táskasorozat, ez egy mindent magába foglaló üzenet rólunk, a tudatosabb döntésekről.Mindig lesznek ezen a bolygón emberek, akik húst esznek és állati termékeket használnak. Szóval hogyan lehet megpróbálni csökkenteni mindezt 5,10%-al az életünkben? Ezért, ezen a ponton nem kedvelem a vegetáriánus szót. Azt hiszem, ezt gyakran félreértik és félreértelmezik, és sajnos a vegán közösség ténylegesen elriassza az embereket. Én nem nevezem magam vegánnak, mert akkor azt kellenem mondanom, hogy vegetáriánus vagyok az életem minden területén, és ez nem én vagyok. Valahol megtaláltam magamban a középutat.