Ez az interjú része a Yahoo Egészségügyi Test-Béke Profil sorozatnak, amelyekben a kedvenc hírességeinkkel beszélünk az egészségügyi szokásaikról.

Nikki Reed még csak 27 éves, de már veteránnak számít a szórakoztatóiparban. 2003-ban, fiatal tinédzserként megírta a Tizenhárom forgatókönyvét, majd szerepet kapott benne, majd megkapta Rosalie Hale szerepét a Twilight Sagaban, most pedig Betsy Ross-ként láthatjuk a Sleepy Hollow sorozatban.

De hiába veszi körül Reed egész életét a hírnév és a sztárság, mindig is speciális figyelmet fordít arra, hogy ne ez váljon élete „fő”pontjának. Az első helyen ahelyett inkább a vágy áll, hogy önmagát felfedezze (megismerje) áll.

A Yahoo Egészségügy beszélt Reeddel arról, hogyan segít az állatokon, miként formálja a meditáció, hogyan befolyásolta az életszemléletét két testvére, és a szociális média miként hat a fiatal lányokra. Olvassa el a beszélgetést.

Yahoo Egészség: Nem titok, hogy szereted az állatokat, sok időt töltesz velük. Ez egyfajta öngondoskodás?

Nikki Reed: Eléggé.Bármennyi idő, amit az állatokkal töltök az számomra öngondoskodás. Önkéntes vagyok egy csomó menhelyen, amikből az emberek mindig viccet csinálnak ” Nikki mindig talál menedéket„. Ez olyan mint egy meditáció. Gondoskodni a kutyákról,játszani velük,szeretni őket, majd feltölteni a fotóikat Instagramra. Egy menedék, olyanok voltak ” Ó, mi 70 százalékkal növekedünk, mióta kezdtél! ” És ők semmit nem tudnak arról, hogy én ls Ian mivel töltjük életünk legtöbb idejét. – Ez a fajta hűvösség miatt, vagy a közösség azon tagja, aki felveszi a melegítőnadrágját és besétál az állatokhoz játszani, akiknek szeretetre van szüksége. Ez teljesen meditál engem.

És akkor egy másik módszer az öngondoskodásra, a szabadban lenni. Egy nagyon sportos család vagyunk. A bátyámnak van egy Surf Yoga cége, amely kalandokat ad, és megtanítja, hogy kell szörfözni és jógázni. Vegán séfjük van, és csodás helyekre mennek el.

Yahoo: Miről is van szó? Miként töltesz az állatokkal időt, ami meditatívan hat rád?

Nikki: Ez egy nyelv amihez nem kellenek szavak. Találok ott érzést ami alapján tudok csatlakozni. Azt gondolom, hogy a mi kultúránk már olyan gyors ütemű – mit olvasok, mit látok a Facebook oldalamon? – Azt hiszem, hogy az állatokkal való békés kapcsolat nem igényelnek szavakat.

Őszínte leszek veled: Különösen, amikor elmegyek egy menhelyre, tartok egy bizonyos szintet, mert tudom, hogy nem tudom megmenteni az összeset. Van egy bizonyos puha hely az idősebb kutyák számára, annyira igazságtalannak tartom, hogy a 12,12,14 éves kutyáknak menhelyen kell lenniük, mert az öregség miatt a gazdáik lemondtak róla. Miért kell nekik menhelyen lenniük? Ez az ami szó szerint összeomlaszt. Álmom lenne, hogy létrehozzak egy menhelyet azoknak a kutyák számára, akiknél kevés az örökbefogadási esély, akkor is ha ez az életünk utolsó két évében lenne a nappalinkban.

Szintén:Az emberek rájöttek, hogy milyen terápiás a gyermekek és a fogyatékkal élőkkel az állatokkal való terápiás foglalkozás. Jövök és megmosom a lovam fogát, megfésülöm a sörényét, vagy beszélgetek vele, játszom az orrával, csak ilyen apró dolgok kellenek, mint ezek. Arra tanít meg, hogy összhangban legyünk a saját testünkkel, a saját környezetünkben. Mi nem érünk egymáshoz sokkal többször, olyan világban élünk, ahol randizhatsz valakivel, mielőtt találkoztatok volna, mert Snapchaten megismered!

Yahoo: Szóval már hosszú ideje a szórakoztatóiparban vagy, a karriered technikailag akkor kezdődött, amikor tinédzser voltál és megírtad a Tizenhárom forgatókönyvét, melyben később játszottál is. Hogyan befolyásolta a változót éveket a nyilvánosság, különösen az elfogadás és a tehetség magaddal szemben?

Nikki: Határozottan két oldala van. A nyilvánosság előtt voltam ilyen fiatal korban, de elkövettem egy tudatos döntést ami miatt éveken át távol tudtam magam tartani a nyilvánosság előtt. Így például miután szerepeltem a Tizenháromban visszamentem a középiskolába, majd két évvel később elég jó diplomát szereztem. Nem sokkal azután, amikor a Twilight filmek forgatás elkezdődött ismét tudatos döntést hoztam. Ahelyett,hogy a városokban maradtam volna, kalandokra mentem, fejlesztettem magam a tényleges karrierem előtt. Az hiszem abban az értelemben, a karrierem szempontjából ezt kellett tennem. Mindig csodáltam a bátyám útját.

A bátyám és köztem csupán egy év és néhány hónap különbség van. Úgy nőttünk fel szinte mint az ikrek. 20 éves volt, más országokban élt, Firenzében tanult művészetet, második nyelvet tanult, és megmutatta nekem. Talán a karrierem több időt vesz igénybe, talán még mindig az a független színésznő tudok lenni, ami mindig széttanulja a seggét. És igen, remélhetőleg nekem mindig lesz munkám, de néha becsukom a szemeimet, és a szívemre hallgatok. Azt kell tennem, ami a lelkemnek jó, ezért vagyok még mindig iskolás. Beiratkoztam egy másik főiskolai online kurzusra, mert sokkal inkább töltöm az időmet tanulással és házi feladattal, még akkor is
ha nem feltétlenül jár oklevelekkel, de én csinálom, mert szeretnék mindennél
több tudást megszerezni.

Yahoo: Úgy hangzik, hogy a bátyád nagy hatással van rád. Mondanál erről többet?

Nikki: Nos, valójában két testvérem van. Nathan csak egy év és néhány hónappal idősebb, Joey a kisöcsém pedig 16 éves.

Nathan és én: Az hiszem mindketten felnézünk egymásra. Eléggé figyelünk a másikra, mert ez az amit a testvérek tesznek, különösek azok,akik olyan közel vannak egymáshoz mint mi. Annyira fontos ebben a szakmában, hogy család vegyen körül, akikhez visszavonulhatsz, Akikkel beszélhetsz örömről és bánatról. Amíg elmentem sok éven keresztül a karrieremben, tudod, hogy milyen fontos tud lenni ez, majd nem fontos, azután megint fontos. ezek a rossz és jó dolgok, a hullámvölgyek annyira megalázóak és felbecsülhetetlenek. Nélkülük téged csak az „igen” emberek vesznek körül.

Szóval igen, a bátyám biztosan hatott rám, de az öcsém is megtanítottam milyen érzés egyedinek lenni abban a korban, amikor minden olyan nehéz. Joey minden nap 10 mérföldet fut. Néha elmegyünk vacsorázni, és azt mondom neki ” Te, találkozzunk ebben a kávézóban 6:30-kor Veniceben” és Ő felbukkan csöpögve az izzadságtól, mert 12 mérföldet futott, hogy ott legyen! Annyira jó nézni, hogy ki Ő és ez inspirációt ad nekem az egész életemre. Nem számít, hogy milyen közel vagy távol vagyunk, úgy érzem megihlet.

Yahho: Mindenkinek vannak negatív önbecsélesei. Milyen tanácsot adnál magadnak, miközben egy negatív gondolatú spirálban vagy?

Nikki: Ha tudnék beszélni a fiatalabb énemmel, azt mondatnám magamnak, hogy szelídebb legyek magammal, mert eljön az az idő, amikor a fizikai állapot, vagy az elvárások, minden tekintetben ami számított, lényegtelenné és jelentéktelenné válik. És elkezdesz majd ráébredni, hogy ténylegesen miért vagy ezen a Földön.

Azután az szintén sokat számít, hogy hova helyezed magad, minek teszed ki magad. Ez határozottan befolyásolja hogyan érzel. A gyerekeket annyira elárasztják az őrült médiák olyan anyagokkal, hogy miként kéne kinézniük, hogy egyetlen nyomorult gondolkodásban éljenek. Hogyan gondolkodhatnának arról, hogy hogy éreznék jól magukat? Vagy milyen erősek lehetnek? Én sokkal inkább tudom,mert hegycsúcsokra másztam fel, ezért erős és egészséges vagyok. Mindig ügyelek arra, hogy egy bizonyos százalékon álljon a testzsír és a súlyom minden nap.

Hallottad már azokat a nőket, akik ezeket nyilatkozták ” Ráébredtem, hogy a testemet mire készítették, és nekem van egy egészen új tiszteletem a testem iránt” És ez annyira csodálatos. Úgy érzem, hogy ez a nyilatkozat annyira gondoskodó, és egyáltalán nem érdekli őket, hogy néznek ki. Az hiszem bizonyos mértékig, egészséges és csodálatos, hogy érdekel. De amikor fontosabbá válik a test, mint az, hogy miként bánik az egészségével és önmagéval, ott már van egy kis probléma.

De ez a megállapítás más módon is úgy érezteti, hogy szép. Attól a pillanattól kezdve, mikor még gyerek voltam,apa mindig azt mondta. „ Egy tanult nő, a legszebb nő” Ezért 27 évesen iskolába járok, annak ellenére, hogy nem fokozom magam felfelé. Nagyon fontos számomra a folyamatos tanulás és növekedés, hogy gyönyörűnek és szexinek érezzem magam.

Ez pusztán arról szól,hogy úgy véled kell egy másik út, hogy szépnek tűnj, mert különben örökre üldözöl valamit. Ezt a tapasztalatot akkor szereztem, amikor Rosaliet játszottam a Twiligtban. Ha még nem ismered, ezt a szerepet úgy jellemzik mint a „legszebb nő a világon” így volt leírva, Így ha ezt a karakter játszod elkerülhetetlen mennyiségű külső és belső kritikádnak kell lennie. Hirtelen kíváncsivá válasz, hogy miként tudnád eljátszani, miközben egy világ része azt mondja ” Őt nem írném le, mint a világ legszebb nője” Meg kellett találnom magamat, és csak 19 éves voltam, amikor először játszottam ezt a szerepet a filmben. Arra gondoltam
magamban, hogy írnom kell egy történetet, hogy mit jelent nekem a legszebb nő a világon, és végül rájöttem. Nincs nyomás rajtam, mert az a nő nem létezik. Szépség a szemlélő szemében van. És hirtelen nem volt rajtam nyomás, csak az, hogy megfeleljek az elvárásoknak.

Úgy nőttem fel, hogy kissé lázadó természet voltam. Kétségbe vontam mindent és küzdöttem. Aztán ahogy idősebb lettem, a lázadó kamasz vált természetessé. Amikor viszont felnőtté váltam, átalakultam egy puhább változattá, és ez már nem arról szólt, hogy megtaláljam magam, de a kényelmes tartózkodáshoz hozzátartozott a hűséges tanulás, az értékekhez való kísérletezés, hogy ki akarok lenni? Ez is egyfajta lázadás, a tudás növekedése.

Ha felnősz egy üzlethez, mindenki téged figyel, hogy az összes dolgot tekintve min mész keresztül. A srácok kiderítik, hogy kik Ők és mik akarnak lenni, és valamilyen oknál fogva megszégyenítjük a gyerekeket, akik keresztül mennek ezen. Példaként akarjuk használni őket, hogy miért nem ideálisak példaképnek.

Mi gátoljuk őket a növekedésben, és cserben hagyjuk őket. Úgy vélem, hogy ez igazán káros, mert a gyermekek annyira ijedtekké válnak a kritizálástól. Jobban foglalkoznak azzal, hogy az övéké a legjobb külső, minthogy azzal foglalkoznának, hogy mit éreznek. Ez felszínes dolog.

Ez nem azt jelenti, hogy minden lánynak magabiztosnak kell lenni, és mindig tanulnia kellene! Mindenkinek adni kell időt és teret, hogy ezt felfogja. Írtam egy cikket az Elle oldalán, a saját cikksorozatomban, ami szó szerint arról szól, hogy találd ki ki vagy, hogy mi adja azt a bizonyos bizsergést a gyomrodba. Amikor te azt mondod ” Ó, ez az amit akarok, hogy kitöltse az életemet nap mint nap” És akkor valóban úgy érzem, hogy az idő nagy részében a fiatalok boldogabbak, ha ők nem a közösségi médiával vannak elfoglalva. Ők sokkal nyugodtabbak akkor, amikor nincs rajtuk nyomás, mikor nem nézik meg, hogy hányan szeretik a képét, ami alapvetően már része a mai gyerekek „normális” napi cselekedetének.

A szociális média megváltoztatta a normális testkép felfogást a valóságban. Örökké modelleket bálványozunk – Kate Mosses, Twigggys – azután persze arra használjuk a gyerekeket a divatiparban, hogy modellezzék azt ami a valódi nők testén meg kéne, hogy legyen. Nekünk van egy ilyesfajta torz felfogásunk, és most még inkább, hogy megvan az alapvető képességünk arra, hogy a telefonon Photoshoppoljuk a képeket. Nem csak azokra a lányokra van hatással, akik látják ezeket a manipulált képeket, szintén arra a lányra is hat, aki beküldi a fényképeket.

Yahoo: Nagy dolog ezt kezelni. Van valami ötleted, hogyan kellene csinálni?

Nikki: Talán ha a hírességek egy csokra azt mondaná, hogy nem csinál több szelfit, hanem arra használja a társadalmi médiaplatformját, hogy a környezetről, a nevelésről vagy a művészi hajlamokról beszélgessen.

Már a múltban is gondolkoztam rajta, hogy kéne csinálni egy könyvet, ami szó szerint a nyers fényképet mutatja, így az embereket arra ösztönözné, hogy megmutassák a világnak, hogy kik is ők valójában. Vagy nem is a világnak, hanem csak saját maguknak. Úgy inspirálja őket, hogy egy pillanatra értékeljük, hogy mi a valóság, keresse meg a dolgokat a testén. Gondolja végig, hogy mi a legnagyobb hibája, hogy miért utálja. Ez a legjobb eszköz hozzá.

Amikor gyerek voltam utáltam ezt az anyajegyet az ajkam felett. Annyira utáltam. De most, hogy felnőttem rájöttem, hogy ez az egyik dolog, ami egyedivé tesz. Az emberek látják, és tudják, hogy ez ez jegy.

Ennek ráadásul nem kell testinek lennie. Igazán nehéz volt nekem, mert szerettem sokat egyedül lenni, és nem voltam egy társasági lény. Volt három barátom, amíg a testvéremnek volt 1000 barátja. De én megvilágosultam amint öregebb lettem, ez egy igazán klassz dolog. Inkább töltöm az időmet írással, vagy lógok a három legjobb barátommal, mint kószálni olyan emberekkel, akikkel nem feltétlenül beszélgetnék.

De megállapítottam, hogy ez egy jó gyakorlat. Az elme erőteljes. Mindennap mondj el magadnak valamit, amit szeretsz magadban. Kapcsolt a legbizonytalanabb dolgot magadon, ahhoz amit a legjobban szeretsz, amíg nem találsz egy igazi kapcsolatot a dolgok között.

Yahoo: Oké, utolsó kérdés. Mint a Yahoo Egészségügyi Test Béke, szeretnénk tudni, hogy ” Mi határozza meg a „test-békét?”

Nikki: A test-béke nem létezhet gondolati béke nélkül. Ez mindenre kiterjedő érzés. Szóval azt mondanám, hogy a „testbéke” egy mindenre kiterjedő érzés, hogy elégedett vagy abban az adott pillanatban.